Egy izomagyú naplója2008. január 11., péntek
Győzelem, de ez csak a kezdet – OTP saga 8Ma, 2008. január 8. napján a cégünk bankszámláján megjelent az inkasszóval lelopott összeg, ezzel a közleménnyel: inkasszó visszautalása.
Tehát, ez legyen cáfolat arra a néhány hozzászólásra, hogy nem kapom vissza, vagy csak hosszú évek pereskedése után.
Természetesen ezzel a részemről nem zárult le az ügy, mert az csak természetes, hogy a kamatokat, és a költségeinket, nem beszélve a nem vagyoni kártérítésben követelendő hitelrontás miatti igényünk még hátra van.
Az is természetes, hogy harcolni fogok a vétkesek megbüntetéséért.
Most sokan azt is mondhatják, hogy gratula öreg, de ez magánügy.
Nem az!
Legyen ez példa, hogy nem kell semmiféle hatalom előtt meghajolni, legyen ez akár politikai, akár gazdasági, ha igazunk van, ha visszaélnek az erejükkel, akkor harcolni kell.
A harc egyik igen fontos eszköze a nyilvánosság.
Ebben segített a blog.
Természetesen azonnal tovább utaltuk a pénzt a másik banknál megnyitott új számlánkra, a közlemény rovatban ezzel a megjegyzéssel:
Bizalmatlanság miatt elutalva.
feldobta: izomka 0:50
2008. január 9., szerda
Bajban az OTP bank
Most nem a részvénytulajdonosokat akarom ijesztgetni, de azon csak elgondolkodtam, hogy nem vennék OTP részvényt, ha már a nagyvezír Csányi Sándor is másba fektet be, amikor köztudottan a bankszektor termeli a legnagyobb nyereséget.
A bankokat talán csak a kábítószer, fegyver és emberkereskedelem előzi meg.
De róluk legalább köztudott, hogy bűnözők, amíg a bankárokról ezt nem mondhatjuk el.
Mert nem mondhatjuk el.
Tehát, miért is kellenek neki a sokkal kisebb haszonkulccsal termelő tej, hús, bor cégek a banki tulajdonrész növelése helyett?
Talán, mert tud valamit, amit mi kívülállók nem.
Most sokkal inkább azzal foglalkozom, ami személyesen is érint engem, mint egyszerű számlavezetőt, megtakarítót, pénzemet biztonságban tudni akarót.
Az előző részekben már leírtam, hogy egy hozzám személyesen kapcsolható vállalkozás számlájára befogadott az OTP egy végrehajtói azonnali beszedési megbízást, csekélyke 53. 608.451.- Ft értékben. Szedegették is szorgalmasan lefelé a beérkező pénzecskéinket, minden tiltakozásunk ellenében. Tiltakoztunk, annak biztos tudatában, hogy senkinek nem tartozunk, nem hogy 53 milliós nagyságrendben, de 53 forinttal sem, erre kényesen ügyelünk cégünk jó hírneve érdekében immár 15 éve, és semmiféle olyan kötelezettségvállalásunk nincs, ami egy ilyen inkasszóra lehetőséget adna.
A bank, az OTP (nehogy már valaki általánosságban gondolja minden bankról, hogy ezt teszi), tiltakozásunkra azt hazudta válaszában, hogy mindent a törvényeknek megfelelően hajtott végre.
Az csak teljesen természetes, hogy elsőre a cég vezetése, velem együtt, teljesen lebénult attól, hogy minden pénz eltűnt a folyószámláról, és nem tudtuk elutalni időben a fizetnivalóinkat.
A mai gazdasági világban oly nehezen felépített, „tökéletesen megbízható vállalkozás” ritkának számító hírnevünknek egy perc alatt vége lett!
Ehhez még, mekkora leégés, hitelrontás ha sorban kellett volna felhívni partnereinket, értesíteni a hatóságokat, hogy sorry, most nem tudunk fizetni, tessék türelemmel kivárni, ameddig az 53 milliós inkasszó kifut az Önök kifizetése előtt.
Már húzhattuk is le volna rolót, és várhattuk volna a felszámolásunk kezdetét.
Nem beszélve azokról az egyéni emberi tragédiákról, amit a családos, többgyerekes dolgozóink élhettek volna át télvíz idején, közvetlenül karácsony előtt, ha nem kapják meg a fizetésüket, sőt elveszítik munkájukat is egyúttal.
Meg itt van ugyebár, ami ellen állítólag országunk vezetői is harcot hirdettek, egy újabb körbetartozási lánc első szeme, hiszen, mint mikróvállalkozás, mi is több hasonló kis vagy mikróvállalkozástól kapunk alapanyagokat, szolgáltatásokat, akiknek lehetséges, hogy ezzel mi leszünk fizetésképtelenségüknek okozói.
Persze nem így történt, amikor láttuk, hogy a problémát gyorsan nem lehet lerendezni, figyelembe véve a bíróságok nemzetközileg is elismerten megmagyarázhatatlanul lassú intézkedéseit, nyitottunk egy másik bankszámlát, természetesen másik banknál, felvettünk egy nagyobb privát kölcsönt, hiszen egy inkasszó terhe mellett pénzintézeti segítségre nem számíthattunk, és amilyen gyorsan lehetett utaltunk.
Közben panaszt tettünk a PSZÁF-nél, és ügyvédet fogadtunk, hogy a törvényes utat bejárva segítsen nekünk, bár én sokkal szívesebben robbantottam volna bankot, nem kaszinói felfogásban.
Az ügyvéd, mivel rámenős, alig három hét alatt utánajárt az inkasszó eredetének, és ekkor kiderült, hogy nincs is eredete.
Nincs egyetlen olyan dokumentum, végzés sem, ami az inkasszó jogosságát alátámasztaná!
Ilyen inkasszót az APEH vagy egy erről szóló bírósági határozat rendelhet el, és egyik sem létezik, ezt erősíti meg a tárgyban benyújtott ügyvédi beadványra kapott Budapesti XX. XXI. és XXIII. Kerületi Bíróság 2007. december 17. végzése:
Mindezek következtében tájékoztatja tehát a bíróság az adóst, hogy a bíróság nem a pénzkövetelés végrehajtását rendelte el!
Tegnap előtt a következő levelet kaptuk az OTP banktól (kiemelve a lényeges mondatok):
Tisztelt Sz. G.!
A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéhez írt megkeresésére illetékességből az alábbiakról tájékoztatjuk.
(itt jött a közbenső blabla) majd a lényeg:
Biztosítani szeretnénk Önt, hogy bankunk minden esetben – így ebben az esetben is – vizsgálja a részletes szabályokat tartalmazó 21/2006. (XI.24.) MNB rendelet szerint az azonnali beszedési megbízás adattartalmát formai és tartalmi szempontból egyaránt.
Budapest, 2007. december 21.
tisztelettel:
Losonczy Péter Sipos Imréné
főosztályvezető főelőadó
Akkor most idézném az idevonatkozó jogszabály legfontosabb pontját:
A számlatulajdonos rendelkezése nélkül vagy annak ellenére a hitelintézet kizárólag végrehajtható bírósági és államigazgatási határozatok alapján, külön jogszabályban meghatározott esetekben, valamint a banki tevékenységgel kapcsolatos követelés (kezelési költség) érvényesítése érdekében terhelheti meg a bankszámlát.
Most akkor mi van, mit is vizsgált Losonczy főosztályvezető úr Siposné főelőadó hölgy segedelmével?
feldobta: izomka 22:39
2008. január 8., kedd
Az OTP bank állatorvosi lova
Avagy ki a nagyobb bűnöző: a bankrabló vagy a rabló bank?
A Wikipédiából, a szabad lexikonból:
Állatorvosi lóhoz szokás hasonlítani egy jelenséget vagy intézményt, ha valaki egyoldalú módon annyi hibáját és negatívumát mutatja be, amennyi a valóságban egyszerre nem igazán lehet, mivel akkor az adott intézmény működésképtelen lenne. Ilyenkor mondják azt, hogy „olyan, mint az a bizonyos állatorvosi ló”.
Soha nem gondoltam volna, hogy sorozatban fogok találkozni Eötvös Károly példaértékűen kehes paripájával, és mégis megtörtént. Ez már a második eset, hogy velem kapcsolatos ügyekben ez megtörténik, és talán csak a véletlen rossz játéka, hogy az OTP bank, mind a két esetben, mint tevőleges negatív hős szerepel bennük.
Az is lehet, hogy ez nem is annyira véletlen, hiszen a két ügy szorosan kapcsolódik egymáshoz, és a második eset fura cselekedeteivel az elsőben elkövetetteket szeretnék leplezni, a feltárását megakadályozni.
Az viszont tényleg izgalmas, hogy az összes szereplője ennek a rémtörténetnek komoly hibákat vétett.
Kezdjük a szenvedő alannyal, azzal a kis betéti társasággal, amelyik immár 15 éve egyfolytában hisz és bízik a nagy múltú magyar bankban, az OTP-ben. Elhiszi a szlogent, hogy ott biztonságba van a pénzecskéje. A bétécske szorgalmasan hordja be nehezen megkeresett fillérkéit a biztonságosnak hitt bankba, amikor rá kell jönnie, hogy régi hírnév ide, szlogenek oda, ez a bank is a vadkeleti vállalkozások közé tartozik, ahol mindenféle umbulda megtalálható, amivel kiforgathatják vagyonkájából és sec perc alatt tönkretehetik.
A második szereplő, maga a főbűnös, a legnagyobb lakossági bank, az OTP.
Csak a tisztánlátás kedvéért egy kis előzetes: adva van két vállalkozás, amelyikből az egyik fejleszteni szeretne, és ehhez hitelre van szüksége, amire nincs fedezete, ezért egy második vállalkozás, akinek komoly ingatlanvagyona van, az ingatlanát felajánlja fedezetként, tudva, hogy a fejlesztés egy sokkal nagyobb értékű ingatlant eredményez majd, amit előre felajánlanak a banknak, tehát csak annak elkészültéig szükséges az első jelzáloggal biztosított fedezet. Elkészül a nagy mű, ami kb. tízszeresen fedezi a kölcsönt, azonban a bank nem veszi le az első fedezetről a jelzálogot, de bejegyezteti a másodikra is. Majd egy vitás helyzetben, amiben a bank is tevékenyen közreműködik, hogy az igazán vitás helyzet legyen jön a probléma, a kis cég elkezd rámutogatni a bankra, jelezve, hogy bűnös összefonódásokat lát az ügyben. Egyre jobban szorul a hurok a bank körül, és ekkor úgy dönt, hogy legegyszerűbb eltaposni a kis kellemetlenkedőt.
Halott ember nem kiabál – tartja a mondás.
Egy vállalkozást úgy a legkönnyebb megölni, ha ellehetetlenítik a tevékenységét, a bank ezt próbálja meg elérni, és bírósághoz fordul, a jelzáloggal terhelt ingatlan elárverezése céljából. Mivel ennek a lépésének, mindenféle törvény által biztosított akadályai lehetnek, ezért némi „csalafintaságokat” is bevett az akcióhoz, hátha nem veszik észre.
„elfelejti” értesíteni a zálognyújtót, hogy ő végrehajtatna, és ezzel lehetőséget adni a számára, akár a zálog kiváltására, akár más megoldás keresésére.
„elfelejti” tájékoztatni a bíróságot, hogy az eredeti adóstól közben megfelelő értékű fedezetet szerzett, ami megelőzi a külső fedezetnyújtót a kielégítésben, és ezért nem tünteti fel a beadványában.
ráterhel egy halom, ez 11 millió forintot jelent esetünkben, költséget a fedezetnyújtóra (2 évnyi kamatot, végrehajtó költségeket), amihez annak nincs köze.
és csak hab a tortán, befogadja a végrehajtótól a számlainkasszót, amit nem is írt elő a bíróság, tehát jogtalan, és természetesen semmi nem igazol. Még azt sem mondhatja, hogy nem vette észre az iratokból, hiszen a bank állította ki a kérelmet, így ismeri annak tartalmát.
A harmadik szereplő, a BÍRÓSÁG, aki a végzéséről, melyben a végrehajtónak adja át, a fedezeti ingatlanra vonatkozó utasításokat, szintén „elfelejti” kiértesíteni a szenvedő felet, hogy a végzésben leírt 15 napon belüli és jogvesztően, kifogással élhessen. Amennyiben ez megtörténik, akkor a fedezetnyújtó beterjesztené, hogy van előrébb álló, az adós tulajdonát képező, és a bank jelzálogával terhelt más biztosíték, hogy összegszerűségében nem egyezik a követelés, és hogy végrehajtóra sincs szükség, egy jelzáloggal terhelt ingatlan esetében, és ezzel itt leállt volna az egész hercehurca.
A negyedik szereplő, maga a mindenek felett álló VÉGREHAJTÓ! A végrehajtó, akinek a bírósági végzés szerint kellene eljárnia, de ez nem érdekli, és mindenféle jogalap nélkül egy 53,6 milliós inkasszóval terheli meg a vétlen fedezetadó folyószámláját. Az már, ahogy eddig ebben az ügyben megszokott, tetézi mind ezt azzal, hogy ő is „elfelejti” értesíteni az érdekeltet, hogy mit és miért szándékozik tenni, miközben az ő értesítési lapjának alján is ott található a 15 napos jogvesztő hatályú felebezés lehetősége, amit így nem tud meg a végrehajtást elszenvedő fél, tehát nem is élhet a jogával.
Ahogy a fentiekből látható, végre mindenre fény derült, ami azt is jelenti egyben, hogy megkezdtük az ellencsapásokat. Első lépésben beadtuk a bíróságra a fellebbezésünket, amire a jövő hétre ígértek választ, utána indítjuk a kártérítési pereket, és természetesen a bűnösök felelősségre vonására vonatkozó kérelmeinket.
feldobta: izomka 22:36
2008. január 7., hétfő
Harc a Nagyúrral – OTP saga
Megöl a disznófejű Nagyúr,
Éreztem, megöl, ha hagyom,
Vigyorgott rám és ült meredten:Az aranyon ült, az aranyon.
Éreztem, megöl, ha hagyom.
Ady Endre: Harc a Nagyúrral
Az igazi nagy klasszikusok legfőbb jellemzője, hogy mindig aktuálisak.
Vagy lehet ezt fordítva is értelmezni, a költő tiltakozik, lázad a saját korának rossz dolgai ellen, és természetesen ettől semmi nem változik.
Így lesz a mű örök értékű, maradandó – a rossz dolgokkal egyetemben.
Mennyivel jobban kedveltem volna Ady e versét kisiskolásként, ha tudom, hogy egész életemben végigkísér az igazsága. De csak azt tudtam, hogy szó szerint kell bebifláznom, és minden hibáért, amit felkántálása közben ejtettem, jár egy körmös. Így lett a vers negatív főhőséből gyermeki tudatomban Balambér, a pálcás kedvű magyartanár megtestesítője.
Balambér, meg mint egy átváltozóművész, végigkísér egész életemen, csak mindig más alakban.
Most éppen banknak öltözve.
Erről a harcról zengeném el, egyáltalán nem halhatatlan, de igaz dalomat, és mivel nem kedvelem az általánosítást, nevezzük nevén az ellenfelet, a logója szerint „szívatós” OTP Bankot.
Tehát nyugodtan kijelenthetem, hogy ebben a bankban nincs biztonságban a pénzem, a pénzünk, ami egy bank esetében, nem túl jó hír.
A privát számlámról tegnap gyorsan átutaltam a pénzemet egy „európai” bank itteni fiókjába, mielőtt még engem is megszívatnak, mint a cégünket, vagyis lenyúlják a rájuk bízottat.
Mert most már nyugodtan kijelenthetem, hogy teljesen jogtalanul és törvénytelenül telepedtek rá az inkasszóval a számlánkra, loptak el tőlünk több millió forintot egy olyan végrehajtó segítségével, aki magas ívből leszarta, hogy miről szól a bírósági meghatalmazása.
Mert az nem kezességről, hanem tárgyi fedezetről szól, egy adott tárgyra, és még ez a végrehajtás kérelem is lényegi tényhamisítással készült el a benyújtó részéről, aki lehagyta a beadványból, hogy közel 400 milliós fedezete van biztosítva, az adóstól.
Hogy az OTP bank, miért is nem tudott választ adni a vállalkozás kérdésére, hogy kitől és honnan került elő ez az inkasszó, mikor pontosan az OTP bank nyújtotta be a bíróságra, arra csak egy lehet a válasz, mert nem felelt meg a tartalma a valóságnak, és ha ezt megtudjuk, akkor azonnal megtámadhattuk volna.
Gondolom, hogy ezt nevezik szándékos megtévesztésének, úgy az ügyfél, mint a bíróság felé.
Az is teljesen érthetetlen, hogy egy vagyontárgyra vonatkozó bírósági határozatot, a végrehajtó miként mer teljesen másra beindítani, mint amire az szól. Erre nem is tudok más magyarázatot mondani, hogy abból merített bátorságot a törvénytelenségre, hogy a testvére a Végrehajtói elnökségi titkára, és úgy gondolja, hogy neki különleges védelem dukál.
„77 ReTRo 2007-12-04 10:25:08
s ha már család (már ha nem vertek át, és csak névazonosságról van szó) Zoltán Levente a végrehajtói kamara elnökségi titkára.
http://bankweb.hu/index.php?modul=vegrehajtobank
Csak, ha a kamaránál akarnál dörömbölni...”
Arról már nem is beszélek, hogy úgy a bank, mint a bíróság, és végül a végrehajtó, a kötelezően előírt értesítéseket a várható lépésekről „véletlenül” elmulasztva, még a lehetőségét sem adta meg a tisztázásnak (15 nap a fellebezés határideje), ezzel egy szabályosan működő vállalkozást ellehetetlenítve, a tönkretételére szövetkeztek szerintem.
A következő részekben azt is tisztázni fogom, hogy minek köszönhető ez a támadás, ahol tökéletesen semmibe vették a törvényi előírásokat.
Két jó hír a sok rosszban:
1. ahogy az ügyvédünk bejelentette, hogy a bíróság elnökéhez fordul egy Sürgősségi Beadvánnyal, az elrendelő bíró azonnali intézkedést ígért. Ez pénteken történt.
2. a PSZÁF iktatta az ügyet, és szintén azonnali intézkedést ígért, és ehhez ezt a kiegészítést, amiről a fentiekben írtam most, hétfőn, teljes dokumentációval megkapják.
Az teljesen természetes, hogy a vétkesek megbüntetéséért, és kártérítésért is harcolni fogunk, hiszen az ilyen gyakorlat az OTP banknál, a múltkori eset bemutatása alapján feltételezhetően nem egyedi.
Az már csak hab a tortán, amit evianna segítségével találtam meg a végrehajtónkról, de jellemzőnek látok sajnos: http://blogol.hu/comment.php?log=643603 (klikk a kékekre)
feldobta: izomka 22:32
2008. január 6., vasárnap
Ha nem vagy OTP-s, akkor is menekülj! - a Vadkeleti bank.
Most, hogy ebben, a szerintem szándékos cégtönkretételi ügybe keveredtünk az ország legnagyobb lakossági bankjával, elkezdtem szándékosan keresni hasonló ügyeket, és íme az újabb szégyenletes bankügy, és újra az OTP a negatív szereplője.
A nemlétező és ráadásul elévült tartozást követelték rajta
http://www.mtv.hu/videotar/?id=11233 (klikk a linkre, az a riportfilm)
az ügy, annyiban nagyon hasonló a mienkhez, hogy itt sem tudott semmiféle követelésről a vélt adós, csak ráküldték az általában szép nagydarab és ijesztő nehézfiús behajtócéget egy idős nénire, aki becsületben élte le munkásidejét. Megszégyenítették, megfélemlítették, meggyanúsították tulajdonképpen sikkasztással, lopással, úgy, hogy az ellenkezőjét bizonyító dokumentumokat is vagy eltüntették, vagy trehány módon elszórták valahova.
Csak egy mondat kiemelve a riportból bizonyítandó a szavaimat:
„Ám az iratok, amik ezt igazolnák eltűntek, pontosabban az OTP Faktoring nem találja őket, holott a Pannnonhír Dél-Dunántúli Hírlapkereskedelmi ZRT szerint minden dokumentumot átadtak a Zrt-nek.”
Csak úgy első blikkre is 3 törvénytelenséget követtek el, bár szerintem inkább 4-et:
- nem létező tartozás behajtására adtak megbízást, hiszen az illető senkinek nem tartozott.
- ráadásul egy lejárt, elévült tartozást akartak erőből behajtatni
- nincs meg a követelés bizonyítéka, dokumentumai
*4 nem az elvárható gondossággal jártak el, megszegve a tájékoztatási és ellenőrzési kötelezettségüket
Az már csak hab a tortán, hogy nem kereste meg a bank legfőbb vezetője egy nagy csokor virággal a szerencsétlen, halálra ijesztett nénit, hogy elnézést kérjen, és valamilyen jelképes kárpótlást ajánljon fel a fáradozásáért, hogy a trehány iratkezelésük miatt, az OTP bank helyett neki kellett rohangálnia, nyomoznia.
Egy normálisan működő országban, ezért a felháborító esetért milliós kártérítést és büntetést fizethetnének, de vadkeleten egy kisnyugdíjasnak esélye sincs felvenni a harcot, a politikusokat is zsebében tartó legnagyobb hatalommal, az OTP bankkal.
Neki, már annak is örülnie kell, hogy egy tévériport eredményeként, nem árverezték el a lakását, ingóságait, és nem valamelyik hajléktalanújsággal kéregetőt tisztelhetjük mostanra benne.
Hány ilyen eset lehet még?
És ha holnap Te leszel a soros kedves olvasó, mit teszel?
*4 én is ezt hiányolom, a mi ügyünkben, mivel hivatalosan még ma sem tudom az inkasszóigazi okát, mivel az ügyvéd tájékoztatása szerint, a megadott végrehajtót a félfogadási napján nem lehetet megtalálni az irodájában, és telefonon sem tudják elérni. Ráadásul, ha igaz a sejtésünk, hogy ez az OTP által indított végrehajtói inkasszó, akkor miért nem tud erről a számlakezelő OTP felvilágosítást adni, miért csak a végrehajtó nevét adja meg? Szerintem ez szándékos időhúzás, mivel egy-két hét is elegendő, hogy a bt-t végleg és visszafordíthatatlanul tönkretegyék a folyamatos pénzleszívással.
feldobta: izomka 22:22
2008. január 5., szombat
OTP -és vagy? Menekülj!+friss hír
Egy cég, amiben érdekelt vagyok, ezért minden ügyét ismerem, veszélybe került, számlavezető bankja szó szerint szopatja
és ettől kissé kiborultam.
Azt is bevallom, hogy a következő levél kitételével egyúttal abban is reménykedem, hogy valamelyik újságíró figyelmét is felkeltem, aki nem fél az olyan nagyhatalmú banktól, mint a mi legnagyobb lakossági bankunk, az OTP.
De minden fecsegésnél többet mond a következő levél, ami úgy a Fogyasztóvédelemnek, mint a PSzÁF részére is el lett postázva a mai napon:
Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) Ügyfélszolgálat
1013 Budapest, Krisztina krt. 39.Levélcím: 1535 Budapest, 114. Pf. 777
Tisztelt PSzÁF!
Alulírott Sz. G., mint a F…. Bt (1211 Bp. T…… út 1) képviselője az alábbi panasszal fordulok sürgős segítség kérés céljából Tisztelt Címhez..
2007. november 27-én vállalkozásunk az OTP Rt Budai fiókjánál (1124 Bp. Jagelló út 20/A) vezetett 1179500-……… számú bankszámlájáról azonnali inkasszóval minden pénzünket leemelték, mindenféle figyelmeztetés nélkül.
Mivel semmiféle tartozásunk, fizetési elmaradásunk nincs, valami tévedésre tudunk csak gondolni, és természetesen először telefonon érdeklődtünk a számlavezető fióknál, ahonnan csak annyi választ kaptunk, hogy Zoltán Ákos számunkra ismeretlen, így elérhetetlen úr nyújtott be az azonnali inkasszót 53. 608.451.- Ft értékben.
Ahogy már említettük, semmiféle elmaradásunk, tartozásunk nincs, ezért már a tudomásunkra jutás napján, elsőbbségi, ajánlott levélben tiltakoztunk a fióknál és érdeklődtünk a pontos okról, az inkasszó kibocsátójáról, mivel a számlánkon lévő befizetésekből a kötelezettségeinket kell rendeznünk, vagyis csak kellett volna, de nem tudtuk a fentiek miatt.
Levelünkre nem kaptunk választ, csak a megküldött bankkivonatból láttuk az azonnali beszedés tényét, és az indok törvényi hivatkozását, ami a végrehajtásról szóló 1994.évi LIII.Tv.82/A törvény.
Semmiféle végrehajtási eljárás soha nem indult ellenünk, ilyen vagy csak hasonló nagyságrendű követeléssel nem is találkoztunk, találkozhattunk, tevékenységünk jellege miatt sem, így ezt nem értjük, sőt még utána nézni sem tudunk, mivel a számlavezető OTP Bank levelünkre nem válaszolt, érdemi információt nem adott.
Egyetlen nagyobb nagyságrendű kötelezettségvállalásunk létezik, egy másik cég fejlesztési hitelfelvételénél kezességet adtunk, egy szintén az OTP bank által nyújtott kölcsönügyletben, ahol jelenleg is, a bank hitelére megfelelő nagyságú, kb. tízszeres jelzálog biztosíték található a mi kezességünkön kívül is.
Most nem szeretnék kitérni, az ilyen mértékű túlbiztosítások fejlesztésgátló hatásairól.
Ezt a fedezeti vagyont az OTP bank felügyeli ráadásul, és tudomásunk szerint semmiféle olyan új esemény nem történt, legalább is, mint felügyeleti megbízással rendelkező, az OTP Bank Rt ezt nem jelezte, ami a kezesség beváltását ebben a formában, magyarázat és figyelmeztetés nélkül, indokolttá tenné.
Ha mégis, az adott és az OTP Bank Rt. által felügyelt hitelfedezettel kapcsolatban, az utóbbi időkben valamilyen általunk ismeretlen probléma keletkezett volna, akkor is minimum értesíteni kellene a kezest, meghatározni a jelenlegi pontos összeget, azt természetesen igazolni, úgy a bank, mint az adós könyvei alapján, és a rendezés lehetőségeit is tisztázni.
Ebben az esetben, mint felügyeleti jogkörrel rendelkezőt, az OTP Bank Rt felelősségét vizsgálni kell.
Ráadásul az adott kezességben vállalt kötelezettség törlesztésekkel csökkentett összege is több mint 14 milliós nagyságrenddel kisebb, mint a jelzett 53 millió forint, amennyi jelenleg a bankszámlánkat terheli.
Azt hiszem, hogy egy mikró-vállalkozás esetében hosszas nyomozásra nincs időnk, viszont a számláról utalni nem tudunk, napokon belül csődöt jelenthetünk, mivel nem tudjuk teljesíteni pénzügyi kötelezettségeinket, miközben a vállalkozás 15 éves tevékenysége alatt még csak hasonló helyzetben sem volt, tartozásba nem került.
Fennáll annak a veszélye is, hogy évtizedes jó-hírnevünk is csorbul, ami erkölcsi és konkrét anyagi vesztességgel jár.
A bankszámlánk, megalakulásunk óta ugyanaz, az OTP-nél vezetett folyószámla, tehát még azt sem mondhatják, hogy nem ismerik makulátlan jelenünket, és múltunkat a banknál. Más banknál számlát nem vezetünk, és nem is vezettünk soha, így a gazdasági életünk nyitott könyv a számukra.
Ezzel a nemtelen eljárással, egyúttal veszélybe kerül 10 dolgozónk családjának megélhetése is, akik a vállalkozásban dolgoznak, ami napokon belül múlt idővé lesz, hiszen fizetésképtelenség esetén a dolgozóink is elveszítik munkahelyüket, termelni, adót és járulékokat és a beszállítóinkat fizetni nem tudjuk.
Így keletkeznek a körbetartozások, növekszik a munkanélküliség és a gazdasági bizonytalanság, ami az egész gazdaságunk rákfenéje ma már.
Nem tudjuk elképzelni, hogy ezt egy pénzintézet, ráadásul az ország legnagyobb bankja megteheti, hiszen innentől kezdve egyetlen ügyfelük ott kezelt pénze nincs biztonságban.
Budapest 2007-12-03
Tisztelettel:
Sz. G.
+ friss hír
Most 5 perce felhívtak minket a bankfiókból, és levelünkre a következő információt adták:
A banknak nincs tájékoztatási kötelezettsége, és különben sincs információja a beszedési megbízást elrendelő határozatról, csak a névből, akinek a számlájára került, és kerül folyamatosan a beérkező pénzünk tudja, hogy az egy végrehajtó neve, aki a listájukon is rajta van. Megadta a hivatalos vonalas számát, ahol senki nem vette fel a telefont.
feldobta: izomka 22:10
2007. március 16., péntek
Ünnepi süti március idusára.
Egy izomagyú CCXIV.
Az igazi nemzeti ünnepi piskóta receptje valahogy így kezdődik:
Végy 8 lufit, fújd fel kidurranásig...
Legyen a tojásdad lufik között, olyan húsvéti piros, népnemzeti trikoloros, az sem baj, ha középen lyukas, azt már nem kell feltörni, pár piros-fehér sávos Árpád gazdáéktól, Tomi cicustól turórudis pöttyös, Buda ház(táj)i köztörvényes rácsos, bomberdzseki fekete, és Demszky-madaras, mert az jól repül.
Nem mondom, hogy ez egy gyorsan elkészíthető recept, hiszen hónapokkal a Nagy Durranós Nap előtt kell hozzákezdeni az elkészítéséhez.
Ebből kifolyólag, az ünnepi piskóta nem friss tojásdad lufikból fog elkészülni, hanem pár hónapos záp-tojásdad lufikból, amitől ez az ünnepi csemege már előre tudhatóan rettentően büdös lehet csak, de hát mostanában minden magyar ünnep rettentően büdös lehet csak, kivéve az ősmagyar kereskedő ünnepet, a Valentin-napot.
Talán ez lehet a magyarázata a rengeteg nyugatról kitiltott, többszörösen lejárt tojás, importsikerének.
Húsvétra meg már elindulnak gyalog felénk a szlovák sonkák, mert azok már maguktól kimásznak a kikapcsolt energiatakarékos hűtőikből, és ők még tavalyról jól emlékszik az utat felénk.
Na de térjünk csak vissza, a mi echte magyar ünnepi piskótánkhoz, amiről, most bizalmasan megsúgom, hogy az eredetileg egy szláv süti, hiszen a 12 összetevőből álló receptjét valami Alexander Petrovics nevű fiatalember hozta nyilvánosságra, még 1848. március idusán.
Akkoriban még friss anyagokból készült, nem is volt annak semmi bűze, talpra állva fogyasztották a kedves vendégek.
Meg is indultak rögtön egy valóságos, szép magyar nevű emberért, valami Táncsicsért, egyem a sok szép magyaros cs betűit. Na nem az Aradi utcai kóterbe, mert az aradi dolog az később volt csak.
Erről jut eszembe, hogy ha ma lenne, a mostani magyarokkal, az a 48-as szabadságharc, akkor az, csak egy este története lehetne, hiszen az idegeneket a Kossuth tériek rögtön elhajtanák az anyjukba, és így a lelkes lengyel tüzértábornok Jozef Zacharias Bem, a rendőrségi vízágyúkat vezényelné győzelemre.
Mert, aki magyar velünk tart! - a többi meg nem is fradista - az monnyon le!
Na, de ne kószáljunk itt kopaszagyilag messzire, ha ünnepi süteményt kell készítenünk, hanem nézzük a gyártási titkokat.
Tehát, ahogy elmondtam, a jó sütihez idő kell!
Már októberben elkezdjük megígérni, hogy márciusban jó nagy süti lesz itt.
Nagy sütihez, nagy tüzeket gyújtunk.
Márciusban.
Addig naponta ülünk a tojásainkon, és jó hangosan kotkodácsolunk a márciusi sütiről.
Hátha a Kossuth téri díszes alvóházban nem bírják idegekkel a benti diabeteszesek a kotkodácsot, és elhúznak, mint a szabad madaras barátaik is remélhetőleg.
Hess madár, vissza a melegebb égtájakra, vissza Izraelbe!
De mivel nem szagértő kormányunk van, a kotkodákat nem be, hanem kizárták a karámból, és ezen még az sem segített, hogy pár csahos kutya kikaparta a kerítés alját.
Azok a maszkos-sisakos darkvéderek csak visszacsinálták, mert elegük lett abból, hogy már Tyereskova is odacsinált, ahol nagy volt a rakás.
Az biztos, hogy a nagy magyar lelkesedésben ott fű ott nem maradt szárazon.
Ki is pusztult mind.
Pár hónap alatt olyan szennyezett lett a talaj, hogy a csernobili környezetvédők ide jöttek tanulni, és egy alapos talajcseréhez legalább Kínáig kellene átásni.
Csak félő, hogy az alagúton, meg ellepnek minket az áttüremkedő ferdeszeműek.
De már megint nem a cukrászatról beszélünk.
Édes-savanyú sütit, meg csak a hiperszupermarketekben raknak ki a polcra.
Átcímkézve 2 év múlvára.
Még jó, hogy a műanyagtejszín nem fosat, maximum rákot okoz.
Tehát a piskóta...
A piskóta komoly felkészülést igényel.
Vettünk is hozzá sok új tomfát, pár viperát (titokban, mert az védett), számokat fejre, mellre számtalanul, kőálló sityakot, könny(ed)gázokat, ha nem lenne elég a piskóta szaga, meg bolondokháza lövedéket a gumiszobából szabadultaknak.
Tehát a márciusi piskótához, kell még...
Kell még benzin, meg üveg, meg rongy.
Mert ez egy alkoholos piskóta lesz!
Koktéllal készül.
A Molotov drinkbár eredeti receptje alapján.
Nem árt persze bele, egy T-34 tank sem, meg számszeríj, meg vascsövű zászlórúd, esetleg pár
SS rohamsisak és lélek, eredeti arabs tenyész-sál, vízágyúálló kapucni, és perzsamacskakő.
Jó étvágyat magyarock.
feldobta: izomka 17:16
2007. március 6., kedd
Dögkeselyűk és rablólovagok
Egy izomagyú CCXII.
Napok óta nem írtam semmit a blogomba, miközben egyfolytában pötyögök a klaviatúrámon, összefoglalok, levelezek, törlöm a beírtat, és újra és újra elkezdem előröl, de nem jutok előre.
Naplóm eddig inkább a környezetemben tapasztalt furcsaságokról, visszásságokról szólt, miközben a saját, engem nagyon is közelről érintő eseményeket valahogy nem igazán tudtam képernyőre vetni.
Lebénít, hogy velem kapcsolatos, hogy személyes, és hogy ezen az eseménysoron keresztül kellett megértenem fiatalságom egyik kedvenc írójának méltán világhírű művének lényegét.
A kisember maximális kiszolgáltatottságát, a törvényeket magukra nézve semmibe vevő hatalommal szemben.
Talán csak a magyar jelen egy szabványos mindennapi és sajnos mára már megszokott, szinte természetes olyan gyakorlatáról van szó, ami a kevésbé balkáni szellemű országokban ma elképzelhetetlen.
Franz Kafkára gondolok, és A per, nem éppen lélekvidító zseniális soraira.
Hajnalban, mert ilyenkor a legjobb a gép elé ülni, szoktam végigböngészni az elmúlt órák híreit, bukkantam egy olyan címre, amit nem hagyhattam ki:
Kiborult felszámolók vallanak (klikk a címre)
A gazdasági "romeltakarítás" szabályos üzletággá nőtte ki magát. Pedig évek óta azt hallani, hogy a felszámolók a lét-nemlét határán tengődnek, mivel alig van pénz a felszámolásra kerülő cégekben. A helyzet ezzel szemben az, hogy a felszámolás menetét meghatározó szabályok épp elég ködösek ahhoz, hogy egy "ügyes" felszámoló meg tudja találni közöttük a boldogulás útját.
Mostanában már nemcsak a felszámolójuk ellen magánnyomozásba kezdő sértettek lelnek a piacon érdekes jelenségekre: a kialakult helyzetet néhány, névtelenséget kérő "belső" ember is egészségtelennek tartja. Szerintük ez a hatóságokon is múlik.
Igen, igen igen!
Végre, már néhányan az áldozatok közül túltették magukat a félelmeiken, és olyan minden mindegy alapon felveszik a kesztyűt a rablólovagok ellen. Minden eszköz megengedett, mert ez egy egyenlőtlen és piszkos háború.
Innen már csak egy váltás, két klikk kellett, és máris visszatértem a NOL oldalaihoz, az eredeti újságcikkhez:
Felszámolóművészek (klikk a címre)
Népszabadság Marnitz István • 2007. március 5.
Az elmúlt évtizedekben a tönkrement cégek bezárása olyan piaccá vált, amelyben a zsírosabb falatokért valóságos - néha a törvényesség határát súroló - harc folyik - állítja néhány szereplő. Ezt mintha hallgatólagosan a hatóságok is segítenék.
Ha nekem kellene címet adnom, akkor biztos ez lenne:
Dögkeselyűk és törvényen kívüli rablólovagok
Megértem Marnitz Istvánt, hogy ő nem kijelentő módban, és ennyire óvatosan fogalmazva írta le a téma lényegét, hogy „a törvényesség határát súroló harc" és „mintha hallgatólagosan a hatóságok is segítenének", amire én nyugodtan kijelenthetem a saját tapasztalataim, és a kezemben lévő dokumentumok, és titkos hangfelvételek alapján, hogy a törvényesség határát nyugodtan átlépő, és a törvényalkalmazók, törvényeket figyelmen kívül hagyó segítségével.
Igen, a Kafkai félelem miatt, a nyilatkozók félnek nevüket adni az újságírónak, félnek a hatóságok retorziójától, félnek a felszámolási árverések köré szerveződött brutális alvilágtól, féltik és félik jövőjüket, testi épségüket, vagy akár az életüket is.
Nem mese ez, benne vagyok nyakig, csak azzal a különbséggel, hogy ha hagyom magam, akkor biztos végem van, ha nem hagyom magam, akkor csak talán,... és ez a második lehetőség a jobbik odds.
Most, hogy túléltem az első évet, és túl vagyok egy felszámolóbiztoson, aki viszont még nincs túl a vizsgálatokon, készülök a további és nagyobb küzdelemre, hiszen egy nálánál hatalmasabb ellenfelet kapok a következő menetre.
Hamarosan elkezdem leközölni, természetesen névvel, ranggal, és alátámasztva dokumentumokkal, felvételekkel az első év történéseit, de előzetesnek szeretnék ajánlani egy tőlem független másik ügyet, hogy mindenki előtt tiszta legyen a kép: az ilyen ügyek sajnos mindennaposak, és jelenleg ez számít nálunk természetesnek. Ezt érdemes elolvasni:
Hogyan segítik tönkretenni a hazai vállalkozásokat (klikk a címre)
Jó lenne már egy kicsikét közelebb kerülni Európához.
Legalább erkölcsileg.
feldobta: izomka 11:03
Szakértők a toppon
Egy izomagyú CCXI.
Végre megnyugodhatunk, jó kezekben van az ország.
Kádár atyánk szelleme visszatért egy kis látogatásra a megszokott régi kísértetkastélyába a Köztársaság térre, belehuhogtak az örök bölcsességet a szavazásra jogosultak fülébe, hogy:
Egy az Isten, egy a pápa! - vagyis inkább egy pártitkár, egy a miniszterelnök, gyerünk az egyre szavazni, mert aki nem, az könnyedén kikerülhet kényelmes megélhetési politikusi beosztásából.
És a megszokott, immár rendszerváltásokon átívelő, több mint félévszázados rend szerint lehetett végre, újra egyből választani.
A teljes egyből kiválasztottnak sikerült közel 90% támogatottsággal legyőznie ellenfelét.
Ez a nem semmi, ez a dicsőség! Hurrá!
Olyan könnyed eleganciával nyert Gyurcsány miniszterelnök úr, mint amilyennel megszerezte a nyaralóját, az öszödit, vagy a képviselői klubingatlant, meg a kis alumíniumos üzemecskét hozzá.
Mind ezeket most, mint pozitívumokat említeném, hiszen ezzel a már szinte kecses könnyedségű győzelemmel, a szerzések nagyvonalú és igen spórolós kivitelezésével, és vagyongyarapító gyakorlattal, bebizonyította, hogy képes a módszerek országos méretűvé növelésével megszerezni, akár híres svájci bankokat az országnak, a svájci bankok adta kölcsönökből, amit a svájci bankok visszabérlési díjaiból könnyedén kifizet, és ezzel hazánk lesz a nemzetközi tőke irigyelt központja.
Mivel azt is tudjuk, hogy a hazai bankok jövedelmezőségi mutatója világviszonylatban is gusztustalanul magas, az így megszerzett svájci bankhálózattal mi leszünk a Kánaán, ahova kuvaiti állampolgárok százezrei szeretnének menekültstátuszért folyamodni, mint megélhetési menekültek.
Persze, ahogy a közmondás is tartja, egy fecske nem csinál nyarat, hogy ezt a hatalmas terhet, ami a konvergencia-program nevet kapta, nem viheti egymaga a vállán, így elismert szakkormányt választott maga mellé/alá, csupa magas szinten kiképzett szakmai kiválóságot, mint például a már nevében is a szocialista színt viselő Veres pénzügyminisztert.
Igen, igen, igen!
Ez a kiváló pénzügyér nem csak az iskolában mindenki által elsajátítható sekélyes pénzügyi tudással rendelkezik, hanem a gyakorlatban közmegbecsült nagymester keze alatt képezte tovább magát, hogy tudása egy ország pénztárcájában nyúlkáláshoz megfelelő legyen:
Börtönbe vonul Veres „mentora" (klikk a címre)
A bíróság jogerős ítéletét azért szabta ki Kabaira és társaira, mert az ügyükben elindított nyomozás több cégből álló számlagyárat leplezett le, amelyek működtetője az a Bogát-Ferr Kft. volt, amelyet a nyírbogáti fémkereskedő Veres János pénzügyminiszterrel együtt alapított 1991-ben.
Megbízható, rendes és okos üzletemberről van szó, aki hazánk és pártja politikai életében is aktívan és persze önzetlenűl részt vállal:
Kabai másik cége, a Nyír-Uncia Kft. az ellene folyó eljárás idején 292 millió forintos megbízást kapott az MSZP nemrég megválasztott elnökhelyettese, Juhász Ferenc által vezetett Honvédelmi Minisztériumtól. Kabai - aki egyébként volt már alpolgármester a Nyírségben a szocialisták színeiben - a választások idején aktívan részt vett az MSZP megyei kampányában, és többször mutatkozott együtt Veres Jánossal. Bírósági ügye ellenére a szocialisták októberben polgármesternek jelölték Nyírbogáton.
Tehát így az ország vagyonosodása, és megbízható pénzügyi vezetése, már jól láthatóan biztosítva van.
Természetesen, ha az irigyelt Kánaán földje leszünk, meg kell tudnunk védeni gazdagságunkat, de ez nem lehet probléma egy olyan, nagy hadigyakorlattal bíró hadügyér esetén, mint a mi Szekeres miniszterünk, aki halálmegvető bátorsággal és egy nagyszerű gyakorlati szakemberrel Fábry Sanyival felvértezve, még a forrongó arab világba is elment, hátha a magyar csodafegyverrel (még mindig a Sanya) sikerül halálra röhögtetni az ellent.
Nem sikerült, ezért igazán Bush még mindig az amerikai elnök.
Ide kell még sorolni a természetes gyógymódokat, támogató orvosminiszterünket is, aki hisz a természet gyógyító erejében, és ezért a zárt intézetekből szélnek ereszti a beszámíthatatlanokat.
Szerencsére a halálbűnti intézménye megszűnt, így a koncepciós perekben elítélteket ma már nem akasztják fel Magyarországon. Ezért lehet még életben az „igazságszolgáltatás gyors és hatékony" koncepcióját demonstráló jogerősen elítélt móri nem gyilkos, akin a rendőrségtől kezdve, az ügyészségen át, a bírók sokasága akarta bebizonyítani alkalmasságát. Igen, ők olyan magas szintre jutottak, nem először, szinte rutinszerűen a közelmúlt gyakorlatában, hogy bárkit képesek bármiért elítélni. Javasolnám kötelező olvasmányként minden magyarnak F. Kafkától a Per című könyvet.
Legalább szokjuk a gondolatot.
Milyen szépen hangzana a sír feletti Lomniczi beszéd, hogy:
- - Bocsika, mi is tévedhetünk párszor-százszor, és akkor most mi van kishaver?
Ha belegondolunk, hogy ilyen kis a tévedésekbe bekerülhet bármelyikünk, és ha valakiknek nem tetszünk, akkor még jobban, és mi leszünk az elfogadott hibaszázalék, az már félelmetes. Mert várhatóan az is lesz majd, annyi a véletlenül és szándékosan rossz döntés. Mára már mindenki előtt tiszta a kép, a törvényalkalmazóira nem vonatkozik a törvény, és ezt akár bizonyítani is tudom, ha kérik. Nem kérik! Persze ezekért a „hibácskákért" mi fizetünk, az adónkból 100 milliókat, és nem az elkövetőiket marasztalják el, ezért ők egyre bátrabban „tévednek", és egyre kevésbé tartják be a törvényeket. Az ország ezt látva, egyre jobban elvadul, most még csak a rendőrpalotára lőnek, és holnap?
Mert azt mindenki tudja, hogy ilyenkor nem egyszem bíró „téved", hanem nagyon sok rendőr, ügyész, és minimum 4 bíró komoly együttműködése szükségeltetik egy jogerős tévedéshez. Majd 85 év múlva megtudjuk az indokokat és a részleteket is talán.
Tehát nyugodtan megállapíthatjuk, hogy mi, magyar állampolgárok nagyszerű helyzetben vagyunk, és semmi okunk nem lehet utcára vonulnunk, meg tiltakozgatnunk.
feldobta: izomka 9:52
2007. február 22., csütörtök
Egy izomagyú CCX.
Az elvonási tünetek vége.
Gabika, a kolleganő hív, hogy most visszaöltözik utcai ruhába, és elindul Zuglóból Csepelre, az irodába.
- - Minek mész ki ilyenkor, késő este?
- - Hogy lefaxoljam a T-onlinenak a csekket.
- - Nem tudtad megmondani, hogy hánykor voltál a T-com kirendeltségen?
- - Dehogynem, percre pontosan 10 óra 26 perckor, de akihez engem kapcsoltak, az azt mondta, hogy így nem lehet megkeresni, hogy az időpontra hivatkozunk, ilyen nincs. Egyetlen ötlete volt, hogy faxoljuk most le, majd figyelni fogja, de a csekk is, meg a fax lehetőség is a csepeli irodában van.
- - Hagyd a fenébe, majd holnap elintézzük.
- - Nem, most már én is idegbeteg lettem, majd a párom vigyáz a gyerekre, én megyek.
Mivel este kisebb a forgalom, még félóra sem telt bele, hogy jelezte, elküldte a faxmásolatot, zárja az üzemet, és indul haza, nyugi, már csak percek kérdése és lesz internetem. Most mondták neki, hogy már intézik is, mert a biztonság kedvéért rögtön a faxküldéssel egyidőben hívta is az operátort, és az visszajelezte annak megérkeztét.
Na végre! - sóhajtottam fel, és lefőztem egy kávét, hiszen bepótolandó a kiesett idő, egész éjszakás munkát terveztem be.
Innentől kezdve 5 percenként nyomtam a kapcsolódási gombocskát, és a gép lelkiismeretesen jelezte vissza, hogy számlaelmaradás miatt nem engedhet hozzájutni a leveleimhez, vagy fellépni bármelyik oldalra.
Telefon Gabikának, Gabika az operátoroknak, nyugtató szövegek vissza, hogy pár perc már csak, meg, hogy rögtön, meg hogy nyugi, már folyamatban, és hasonlók, csak kapcsolat nem akar létesülni ennek ellenére sem.
Szemeim előtt ilyen képek lebegtek, hogy egy T-ONLINE feliratú űrruhás fickó lebegve keresi a hibát, egy hatalmas gordiuszi-csomóba összetekeredett kábelhalomban, olyan félhegynyi méretűben, lassan halad előre centiméterről centiméterre, és keresi az én számommal megjelölt kábelt, hogy visszakösse a központi agyra, egy darabka leokoplaszt szerű ragacsos szalagocskával, de még csak a gombolyag első harmadánál tart éppen, és kezd teljesen kimerülni, már-már feladja a lehetetlen feladatát. A többiek a kapitányi hídról próbálják jó tanácsokkal segíteni, és biztatják, hogy sikerülni fog, miközben szemükben látszik, hogy magukban már gyászolják a hősi küzdelmében összeroppant társukat.
Közben én, a pondró, aki csak magával, meg a szórakozásával foglakozik szemétül türelmetlen módon, továbbra is 5 percenként nyomom a gombot, mert egy betegagyú szenvedélybeteg vagyok, aki azt hiszi, hogy azzal a havi pár ezer forintomért, amit rendesen befizetek, ezt megtehetem, csak úgy.
Közben a heroikus küzdelem folytatódik a hatalmas anakondaként tekergő, gyilkos erejű információs háló csapdájában értem, a szenvedélyemért küzdő T-ONLINE harciöltözékű HŐS között.
És megtörténik a csoda!
Győz az emberi tudás!
Még éjfél sincs, még ez a nap sem süllyedt a múlt mélységes kútjába, és megtörtént, amire már alig volt esély, végre megindult a gépem felé az élet első biztató jele, a képernyőmön megjelent az első SPAM.
feldobta: izomka 11:08
2007. február 21., szerda
Elvonási tünetek II.
Egy izomagyú CCIX.
Tehát egész este dühöngtem, szidtam a matávos jó édes mamájukat, meg hasonlók, és természetesen a kolleganővel megbeszéltem, hogy akkor holnap irány a T-pont, hogy gyorsabb legyen az ügyintézés.
Legközelebbi hely az Euró-park, ahol ilyen található, alig 5-7 km távolságra.
Ráadásul neki kellett elintézni, mivel, a baj nem jár egyedül, kiderült, hogy csőtörésünk van a pincében lévő főnyomócső egyik toldásánál, és el kellett a vizet is zárnom, mert jó 2 méterre kilövellő vízsugár árasztotta el a pince teljes területét. A főcsapot elzártam, de innentől kezdve se mosdás, se mosogatás, se kávéfőzés nem volt lehetséges, nem beszélve az egyéb szükségetekről, mint a vízöblítéssel működő WC használata. A szerelő csak másnap reggel 8 és 11 közötti időpontot adott meg.
Erre mondják, hogy csőstől jön a baj. Víz-csőstől!
Másnap reggel kolleganő, hogy dolgozni is tudjak, meg vízszerelőt várni is egyszerre, autóba ül, és irány az Euró-parkbeli T-pont, és beáll a már nyitáskor is hosszú sorba, csupa-csupa olyan emberek mögé, akik sárga csekkeket tartanak kezükben, hogy reklamáljanak a jogtalan kikapcsolás miatt.
Mélaarcú fiatalember az ablak mögött, orcáján a tömegutálat egyértelmű undorával átveszi a befizetés bizonyítékát, majd lefénymásolja, felírogatja a lapra az adatokat, és teszi a többi közé, hogy kész.
Kolleganő kérdi:
- - mikorra kapcsolják vissza a netet?
- - Nem tudom, hamarosan.
- - De még is?
- - A központ tudja, hamarosan.
- - Akkor kérdezze, meg legyen szíves!
- - Hát előbb még el kell faxolnom ezeket a központba...
- - Akkor faxolja el, kérem!
- - Jó, elfaxolhatom...
- - Azt mi is megtehettük volna az irodánkból, akkor miért kellett idejönnöm, ha önök is csak elfaxolják?
- - Azt nem tudom...
Fiatalember elmegy valahova hátra faxolni, a várakozók utálkozva néznek kolleganőmre, mert ugye áll a sor, és mindenkinek drága az ideje.
10 perc múlva jön a mélaarcú
- elment a fax.
- akkor most visszakapcsolták?
- nem tudom...
- kérdezze meg, legyen szíves
- nem tudom kitől kell, én csak a faxszámot tudom, de az a könyvelés, nem ők kapcsolják vissza
- mégis, ön szerint mennyi idő múlva
- hamarosan.
Kolleganő visszaautózik, felhív, és közli, hogy hamarosan.
Közben szerencsére vízprobléma vége, gyorsan megnézem a netet, még nincs, elindulok a cégemhez.
Délután igyekszem hazaérni, bekapcsolom a ketyerét, és irány a net. Az irány jó, de útlezárás van.
Még mindig.
Pedig már esteledik.
Hívom az 1234-et, automatahangú irányítás rutinosan legyőzve, kedves női hang érdeklődik, hogy miben segíthetne?
Elmesélem a történetet az elejétől kezdve, hogy bár én időbe befizettem, de..., és még mindig, pedig mi mindent..., még személyesen is bementünk, mert ugye ez a gyorsabb, de még mindig nem..., és sürgős, mert internet nélkül nem élet az élet, és egyébként is!!!!
- - mikor tetszettek bemutatni a csekket?
- - Délelőtt, az Euró-parkban
- - Mikor délelőtt?
- - Nyitás után, ahogy sorra került a kolleganőm.
- - Pontosan, tessék megmondani, mert olyan tömegű hasonló panasz van, hogy így nem tudom megkeresni.
- - 10 és 11 óra között lehetet
- - Ennél pontosabban kérem
Törtem a fejemet, ha 10 órától vannak nyitva, meg a sor, akkor kb. ½ 11 lehetett, és a kolleganő visszajelzése kb.1/4 12 körül jöhetett, így máris kivágtam:
- - ½ 11 és 11 óra között!
- - Ennél pontosabban, tessék megmondani, mert ebben a tág félórában rengeteg fax érkezett
- - Tessék tartani, felhívom közbe a mobilon a kolleganőmet, megkérdezem
Kicsöng, kicsöng, de kolleganő nem veszi fel, lehet, hogy a gyereket eteti, vagy fürdeti, esetleg a konyhában tevékenykedik, vagy mit tudom én, de nem veszi fel.
- - sajnos nem tudom elérni, most mit tegyünk?
- - Hát így nem fog menni, pontosabban kellene tudni.
- - Akkor még próbálkozok, és visszahívom önt
- - Jó, az jó lesz
- - És ha újra hívom, önt fogják kapcsolni?
- - Az nem biztos
- - Akkor, hogyan tudom önt elérni, hogy ne kelljen mindent, újra előröl...
- - Semmi gond, mindegyik operátor tudja a megoldást
Hamarosan kolleganőm visszahív, mivel a telefonja kijelezte, hogy kerestem, elmondom neki, hogy mi az ábra, és megegyezünk, hogy ő telefonál, kihagyjuk az áttételes ügyintézést, így a gyorsabb.
Még csak este ½ 8 óra van, még sok mindent elérhetek a neten lefekvésig, addig megyek tévét bambulni.
Folyt. köv. a szívatás.
feldobta: izomka 6:30
2007. február 18., vasárnap
Elvonási tünetek I.
Egy izomagyú CCVIII.
Az internet szenvedélybetegség.
Igenis az, és ezt akkor tudjuk meg, ha valamiért nem jutunk fel a világhálóra, ha elszakítanak tőle a körülmények. Úgy tud hiányozni, mint a drogosnak a napi lövete, alkoholistának az itala, dohányosnak a torokszorító, fullasztó füst.
Ezért is akarok egy jó kis laptopot, természetesen megfelelő kapcsolódási eszközzel, amivel felmászhatok a netre. Ameddig ez nincs meg, nem vagyok hajlandó még két napra sem elutazni kedvenc asztali pc-m közeléből.
A héten, csütörtökön beütött a krach!
Hazajöttem a munkámból, bekapcsoltam a gépem, egy szerződéstervezetet vártam, amit telefonon jelzett az ügyvéd, hogy elküldött, és megkért, hogy elolvasás után, ha gondolom, hogy még valami kell bele, azt írjam le megjegyzésként, töltsem ki a megfelelő adatokat, ami még hiányzik, mint pl. a személyi számom utolsó 4 számjegye és küldjem vissza véglegesítésre.
Ilyenkor, mint minden nap, a legtermészetesebb, hogy kabátban, cipőben berobogok a dolgozószobába, bekapcsolom a masinát, és utána megyek vissza az előszobai fogashoz kabátot levenni, cipő helyett papucsot húzni. Ezzel kitöltöm a felesleges várakozás perceit, amire igénye van a programoknak a menetkész felállásra, a vírusirtónak, tűzfalnak, spamvédelemnek a maguk készre ellenőrzésének befejezésére, a hálóra való felcsatlakozásnak.
Így legalább két percet nyerhetek, két végtelennek tűnő percet, amit egyébként a gép előtt kell elvesztegetnem, hogy feljuthassak a netre.
Mire a géphez értem a felsorolt műveletek lefutottak, ráklikkeltem a tálcán a kis sárga kocka alakú ikonra, tudják, aminek a közepén egy óraszerű karika, és mutatószerű vonalacskák vannak, hogy beléphessek a levelezőprogramomba. Pár másodperc múlva a gép visszajelezte, hogy az antivírus program rátelepedett a levelezőre, és már nyomtam is a következő klikket a küldés/fogadás táblácskára, ezzel elindítva a bekívánkozó leveleim sorának érkezését.
A folyamat nem indult, csak egy ablak nyílt középen és a jelszót kérte.
A jelszót, amelyik automatikusan töltődik be, mert kényelemből így rendelkeztem még a legelső alkalommal, amikor ezt a gépemet beüzemeltem.
Tudom, sokan mondták, hogy ez nagy felelőtlenség, mert így bárki illetéktelen, aki hozzájut a géphez, vagy meghekkelve kívülről beoson, elolvashatja a leveleimet, de ez nem igen ijeszt, hiszen makacsul nem használok sem banki, sem más olyan kapcsolatot, ami veszélybe sodorhatna.
Tehát a jelszót kérte.
Gondoltam, valami apró kis gebasz miatt nem jól működik a megjegyző memória, sebaj, töröltem a sok kis csillagocskát, ami a jelszó helyén titkosít, és elővéve a papíromat, beírtam a nyolcjegyű jelszót, majd nyomtam egy mehet-et.
Újra kijött az ablakocska és a jelszót kérte.
Biztosan félreütöttem valamelyik betűt, vagy számot, vagy nagybetű helyett kicsit írtam be, esetleg pont fordítva, előfordul az ilyen, tehát újra kitöröltem a csillagocskákat, és lassan, megfontoltan újra bepötyögtem a jelszót.
Indítás... és újra felugrott az ablakocska és a jelszót kérte.
Még kétszer megismételtem a folyamatot, de semmi változás nem történt.
Telefon az 1234 számra, és eltévedés az automata hang irányításával a digitális tévéadások megrendelésének megismerési labirintusában. Újra kezdtem, 1234, most türelmesen végighallgattam a szöveget, és bár hosszasan, de sikerült tájékoztatást szereznem, hogy számlatartozásom van a nyilvántartásuk szerint, ezért nuku elolvasandó szerződéshez jutnom.
Felhívom a kolleganőmet, aki a céges és saját csekkjeivel együtt fel szokta az enyémeket is adni, mert minek menjünk többen a postára, viszont ez nem a csoportos átutalási számláim közé tartozik. Soha nem felejti el betartani a fizetési határidőket, de hátha most véletlenül...
Feladtam, még januárban, időben - jön a határozott válasz.
Újra tárcsázom az 1234-et.
Labirintusjárat harmadik fejezete után egy igazán kedves operátorral beszélgetek:
- - miben segíthetek?
- - Nem megy a netem!
- - Megnézem, várjon egy pillanatot.
- - Számlatartozás miatt szüneteltettük a szolgáltatást, tessék holnap befizetni, és visszakapcsoljuk.
- - Nem szeretném duplán befizetni, mert még időben megtörtént a befizetés.
- - Tessék átfaxolni holnap, de még gyorsabb, ha egy T-pont helyen bemutatja a csekkjét, és rendbe hozzuk a kapcsolatot.
- - De most este 9 óra 48 perckor, hogyan menjek a bezárt irodájukba, és ráadásul nem tartok itthon faxot, mit tegyek?
- - Akkor, holnap tessék bevinni.
- - De nekem egy sürgős szerződést kellene átnéznem és még ma válaszolnom rá, nincs valami megoldás, hogy legalább azt az egy e-mailt...
- - Sajnos nem!
Ez volt az első nap eseménye, és nem arról van szó, hogy hónapokig nem fizettem, mert ráadásul a januári befizetést náluk lévő hiányát torolták meg 2 hét után, a kizárásommal.
4 éve vagyok a partnerük, és ez az első eset, ami nem is miattam, hanem miattuk, a trehány adatkezelésük miatt történik velem. Ez még akkor is méltánytalan lenne, ha véletlenül tényleg elfelejtettem volna időben fizetni. De így ez a pofátlanság teteje!
Ezzel még nincs vége.
Holnap jön, az újabb szívatások sora.
Folyt.köv.
feldobta: izomka 5:43
2007. február 13., kedd
Egy izomagyú CCVII.
Ugye nem hiszik, hogy elhiszzük?
Tisztára, mint Irakban, Afganisztánban, csak nagyban, hiszen nem egy kis rendőrőrsöt, hanem a jelképet, a csupa üveg szépséges
Rendőrpalotát támadták meg Budapesten.
Már az is röhejes, hogy palotája van a rendőröknek, miközben az októberi események alkalmával egy járdatisztításra is alkalmatlan locsolókocaira írták fel, hogy Rendőrség, és nevezték ki a csak prosztata betegségre jellemző csurgatót vízágyúnak.
De nézzük először a puszta tényeket, gondolkozni ráérünk utána is.
- Kalasnyikovval lőtték a rendőrpalotát
- Rálőttek a Teve utcai rendőrpalotára , - A Teve utcai támadásról - telefonon Szilvásy György , - Összefüggés Szilvásy bejelentése és a rendőrpalota megtámadá... , - Kuncze szerint a Teve utcai támadás fenyegető üzenet Rálőttek a rendőrszékházra - kiemelt védelmet kapott a Parla..., - Támadás a rendőrpalota ellen , - Rálőttek a rendőrség Teve utcai székházára - telefonon Garam... , - Rálőttek a rendőrség Teve utcai székházára Rálőttek a Teve utcai rendőrpalotára - Sorozatlövővel lőtték a rendőrpalotát - Támadás a Rendőrpalota ellen - Fegyveres támadás a Rendőrpalota ellen - A Parlament és a minisztériumok védelmét is megerősítik - Figyelmeztetés volt a támadás a Rendőrpalota ellen? - Éjszakai géppisztolysorozat a Teve utcai rendőrpalotára - "Ilyesmit csak őrültek csinálnak" - A Parlament védelmét is ... - Már folyik a nyomozás a Teve utcai támadás miatt - Sötét Golfból AK-val lőtték a Zsarupalotát? - Lövik a rendőrséget! - Ez már nem tréfa! Sorozatvezővel lőtték a Teve utcai palotát - Megtalálták a lőszerhüvelyeket - valószínűleg egy parkoló au... - Újabb részletek: AK gépkarabély, VW Golf, lőszerhüvelyek egy... - Erre a kancelláriaminiszter sem számított - Kuncze szerint a Teve utcai támadás fenyegető üzenet (klikk a címekre)
Valószínűleg nem teljes a listám, de azért a rengeteg cikk is jelzi a szenzáció nagyságát. Nagyon, nagyon sok cikk, hiszen a sok hír akár sokk hatását is mutathatja, de nincs sokk!
Talán mert a rendőrség nyugodt!
Nagyon nyugodt, ahhoz képest, amit tapasztalunk, semmi nagy szirénázós száguldozások, útlezárások, folyamatos igazoltatások, mint a múltkor, amikor az ügyészségről lépett le egy egyszerű bűnöző, egy kisméretű marokfegyverrel. Akkor az egész fővárost megbénították, mert az, valóságos veszély volt.
Tehát most semmi sokkos állapot, csend és nyugalom, a sajtó tényközöl, a potentátok nyugodtan, szinte csevegve nyilatkozgatnak, az emberek meg fel sem kapják a fejüket, átsiklanak a közleményeken.
Ugyan miért?
Mert ez a része a „kordonos" színjátéknak, már annyira hiteltelen ripacskodás, amihez képest a csepűrágók vásári tevékenysége is Oscargyanús teljesítmény.
Igen, mert a forgatókönyv eléggé primitív ahhoz, hogy egy 5 éves gyerek is mögé lásson.
Van a vitatható jogállású kordonállás, vagyis fenntartás, azután a terrorfenyegetettségi elméleti bejelentés sejtelmes információk alapján, hogy magyarázható legyen a megmagyarázhatatlan, majd mivel ennek nincs kellő hatása, puffneki, alátámasztják egy gyakorlatilag is megvalósult bizonyítékkal.
Garamvölgyi szerint a székház elleni támadás illeszkedhet a Nemzetbiztonsági Szolgálat terrorveszélyre vonatkozó értesülései sorába.
"A köztársaság egyik alapintézményét érte támadás" - jelentette ki a rendőrszékházban tett látogatása után Gyurcsány Ferenc. A miniszterelnök szerint "radikális események láncolata" vezetett el a támadásig.
A múlt héten terrorfenyegetettségről beszámoló Szilvásy György, a titkosszolgálatokat is felügyelő kancelláriaminiszter szerint a nemzetbiztonságnak nem volt konkrét értesülése a rendőrség elleni támadás tervéről. Mint a Napkeltének nyilatkozta, tudnak róla, hogy szélsőséges csoportok fegyvereket szerezhettek, konkrétumokat azonban nem kívánt elmondani. (Index.hu)
Íme eljött az egyszerű emberek ingyenes virtuális társasutaztatása a mesebeli Kabulba.
Egyúttal a megnövekedett veszélyre való tekintettel, most már megmagyarázható a kordon jogszerűsége, növelhető az erőszakszervek hatalmi jogosítványai, és sajnos ezzel együtt felsejlik egy diktatúra kialakulásának lehetősége. Nem állítom, hogy most is ez történik, de benne van az elméleti lehetőség, mert majdnem mindig így kezdődik, gondoljunk csak a legismertebb esetre az 1933-as Reichstag égésére és következményére.
Nem!
Nem akarom a két esetet egy nevezőre hozni, csak a forgatókönyvi ötlet egyezőségi lehetőségére mutatok most. Mert biztos vagyok benne, hogy nagyon rövid időn belül az ellenzék előáll ezzel a verzióval.
Annyira kézenfekvő.
És megtalálják hozzá a megfelelő újabb botránykeltésre alkalmas hanganyagot is, ezt a szöveget:
"Úgy tűnik, hogy a közélet és az utcai élet radikalizálódása közepette nem tudjuk mindig megvédeni a rendőrséget sem, hát akkor legalább azt engedjük meg, hogy a rendőrség védjen meg minket ott és olyan eszközzel ahol ő nyilván megfelelő szakmai és jogi alapon ezt szükségesnek látja" - nyilatkozta Lendvai Ildikó, az MSZP frakcióvezetője az éjszaka a Teve utcánál történtekkel kapcsolatban. (Klubrádió)
feldobta: izomka 13:24
2007. február 12., hétfő
Egy izomagyú CCVI.
Melyik állampolgári jog übereli a másikat?
Egy kérdés, ami tényleg izgalmas napjainkban, hogy a különböző jogaink között miként lehet erősorrendet állítani?
Van ugye, a mostanában nagyon sokat emlegetett gyülekezési és véleménynyilvánítási jog.
Fontos, nagyon fontos jogok egy demokráciában!
Azután vannak olyan alapjogok, mint a zaklatásmentes, nyugodt élethez való jog, a gyermekvédelmi jogok például. Ha gyakorlatban egymással szembe állítjuk a jogokat, melyik élvezhet előnyt a másikkal szemben?
Az után ugye azt is kimondták, hogy a közszereplők, közéleti emberek többet kell, hogy eltűrjenek, mint az átlagpolgár.
Mennyire terjed ki ez a többlettűrési kötelezettség a családtagokra, szülőkre, élet és házastársakra, gyerekekre, vagy például a szomszédokra, az utcai járókelőkre? Mindezek oda-vissza.
Szólásszabadság van, ez is jogszerűen, de milyen hangos lehet a szólás szabadon?
Van -e decibelben mérhető határértéke a szabad szónak?
Nem, nem akarok semmit összezagyválni, csak buta alulnézeti helyzetemből nem tudom megállapítani, hogy mikor melyiket kell figyelembe venni, és melyiket nem?
Valami, az egyszerű embereknek is érthető magyarázatra vágyok, mint mondjuk a zsugában, ahol jól tudjuk, hogy a piros ász üti a tök alsót.
Vagy az egy régebbi játékszabály volt?
Na, akkor nézzünk rendszerváltás utáni, tehát mai történéseket, és ha szerencsém van, akkor a sok okos olvasó között lesz, aki helyre teszi a fejemben kavargó káoszt.
Vegyük elsőnek, mert ez tűnik egyszerűbbnek, ez a tűréshatár kitolási törvényt.
Mert itt aztán bőven akad (persze, lehet, hogy csak szerintem) kitolás!
Volt nem is olyan régen, az a bizonyos vezető Fideszes politikus papájának ügynökmúltja, amit minden média villámgyorsan kitálalt.
Van valami olyan rendelet, törvény, vagy mi a nyavalya, ami szerint csak a közéleti szereplőkét lehet kitálalni. Tehát, ezek szerint, mert itt ugye nem a fiatal vezető politikus volt a háromperhármas, akkor ezt nem lett volna szabad!
Vagy csak én nem tudok róla, hogy az ilyen vezető politikusi rang, mint a régi latifundiumok jogosítványai az egész rokonságra érvényesek? Tehát a család fel és lemenői mind számlamentesen költekezhetnek állami pénzekből, jár neki a képviselői mentesség a törvény elől, parlamenti belépő, olcsó kaja a képviselőházban, udvari fényképész és hasonlók.
Mert ebben az esetben már érhető, hogy miért is kerül nekünk adófizetőknek olyan sokba az államapparátus, hiszen a tényleges résztvevők számát meg kell szorozni egy átlag család létszámával.
Na persze, ez dolgozik visszafelé is, mert mintha lett volna olyan ügy is, amikor egy politikus, immár önálló nagykorú gyermeke valami kábszeres dologba keveredett bele, és mivel a családi kapcsolatra hivatkozva hozta le a hír a média, így már nem csak a megszokott módon a monogrammal jelent meg a vizsgálati szakban a neve, ezzel a személyiségi jogait is megsértették teljes nyugalommal.
Persze a fő cél a papa lejáratása volt, de ez már mellékes, tűrjön csak, legalább edződik.
Most folytassuk a gyülekezési és véleménynyilvánítás szentsége kontra a zaklatásmentes nyugodt élethez való jog témájával.
A szintén mostanában divatba hozott politikusi lakhely előtti tüntetés, fenyegetőzés, gyalázkodás és a nem tűrésre kötelezett családtagok, szomszédok és arra járkálók egymásnak feszülő jogai.
A tüntetni vágyónak joga van odamenni, elfoglalni a közterületet, ordibálni, fenyegetően viselkedni, mocskolódni, azt ott lakóknak joguk van a csendhez, a nyugalomhoz, a fenyegetés mentes élethez, a járókelőknek az akadálymentes közterület használathoz, stb.
A rend őre meg csak áll, és bambán néz ki abból a közismerten okos fejéből, és próbálja megfejteni az ellentétes tartalmú jogok rangsorát.
Mennyi az esély rá, hogy sikerülni fog ez neki?
feldobta: izomka 7:54
2007. február 11., vasárnap
Nyilt fenyegetés riporteri aszisztenciával.
Nem kéne röhögni, a Szilvásy igazat mond!
Igen, a Kancelláriaminiszter igazat mond, én láttam a feketeruhás, kigyúrt félelmetes fazonokat, és a gépfegyvereiket, kardjaikat, revolvereiket, láttam többször is a saját szememmel, és legalább egymillió szemtanú van erre a tényre az országban.
Nem is kordonokat, hanem lövészárkokat, géppuskafészkeket, szögesdrótakadályokat kell a Parlament körül felállítani, és nem rendőröket, hanem a terrorista elhárító kommandósokat kivezényelni, biankó tűzparanccsal a zsebükben.
Bár nem vagyok egy beszari alak, de bevallom, ez még nekem is félelmetes látvány volt, hogy 2007-ben az
televízió nyilvános adásában nyíltan félemlíthetik meg az állampolgárokat, sőt bűncselekmény alapos gyanújára okot adó cselekedetekkel dicsekedhessenek ezek az emberek, és semmi visszhangja nincs már az ilyen adásoknak, még a tévések is csak, mint célzott és nem titkolt szándékú, szinte reklámértékű tájékoztatásként kezelik.
Ráadásul egy politikai műsorban.
Nem is egyszer, hanem pár perc alatt többször is bemutatták a fegyverarzenált a képernyőn, majd a csoport vezetője fölényes mosollyal az arcán, mesélte el eljárásuk lényegét, a megfélemlítést, és a zsarolást, mint célravezető eszközt, majd a riporter üdvözült hangon kijelentette, hogy szerinte ez teljesen legális megoldás. Ami a legeslegfélelmetesebb ebben a riportban, hogy nem is arctakaró csuklyában, símaszkban látjuk a feketeruhás megfélemlítőket, hanem mint egy hazai Oszama bin Láden, nyíltan felvállalják az arcukat, aminek csak egyetlen célja az lehet, hogy ha találkozunk velük, tudjuk, hogy félnünk kell.
Természetesen ez a látvány újabb izomagyús gondolatokat vet fel bennem. Mivel szándékosan megmutatták magukat, tehát felismerem őket, és hála az operatőr és a rendező szándékának, azt is tudom, hogy félelmetes fegyvereik vannak, ráadásul soha nem egyedül mennek a célszemélyhez, hanem az erőfölényük demonstrálását is használva, akkor jogos önvédelemnek vagy gyilkosságnak számit, ha mondjuk a távcsöves vadászfegyveremmel, még biztonságos távolságból kilövöm őket egy-egy pontos fejlövéssel, hogy megvédjem gyermekeim, a családom és magam attól, hogy ők kerüljenek támadási pozícióba?
A látványos tények ismeretében, ennél sokkal több joguk van a Parlamentet védő hivatalos védelmi szerveknek, hogy akadályt építsenek, és ha kell fegyvert használjanak, a demokrácia, és természetesen az emberi élet védelmében.
Cccccc - már látom is lelki szemeimmel és hallom is lelki füleimmel, ahogy a kedves olvasó fejcsóválva cöcög, és mondja, hogy már megint hülyeségeket beszél ez a bugyuta Izomagyú.
Hogy ilyen nincs egy jogállamban, és hát elméletileg Magyarország a jogállamok közé tartozik.
Pedig van, bebizonyítom.
Adósságbehajtás nem hagyományos módszerrel
Házon kívül - Boros Krisztina 2007-02-08 23:05
Idézetek a riportból:
„Régen felbujtó volt és behajtó, most pedig megbízó van és adósságkezelő."
„...hogy komolyan vegyék, kollégáinkon is látszódik, hogy nem 50-60 kilós szemüveges emberkék kezelik az ügyeket, hanem jó megjelenésű sportolók. Ennek két fontos pontja van, egyrészt sokszor nem tudjuk, hogy hova megyünk, tehát önvédelmi szempontból, másrészt azt gondoljuk, ha én jelennék meg ezzel a formával valahol, nem vennének annyira komolyan, mintha a kollégák jelennek meg, általában párban"
„Próbálunk minél nagyobb gyűrűt az adósok köré vonni, amit mi muníciónak hívunk. Vagyis a magánnyomozók a korábbi gazdasági tevékenységekben találnak olyan pontokat, amely eredményével le tudunk ülni az adóssal szemben, és mérlegelni tudja, hogy abban a konkrét ügyben, amellyel mi megjelentünk, abban igenis vannak büntetőjogi vonatkozások, nyilvánvaló, hogy akár mi, akár a megbízó, ha a tartozás rendeződik, nem teszi meg a megfelelő lépéseket"
„Gyakran van, amikor rendőrség fele menekülnek az adósok. Megállapítják utána, hogy ez egy téves bejelentés volt, aztán lesz belőle egy hamis vád, de ez már a lecsengése a dolognak."
Egy nagyon is igaz pontja volt a riportnak, ha ez a fentieket nem is kisebbíti, íme:
„A pénz behajtása jogi úton nehézkes, és sokszor eredményre sem vezet."
feldobta: izomka 12:40
2007. február 10., szombat
Egy izomagyú CCIV.
Fogadjunk?
Igen is, én hiszem, sőt tudva tudom, hogy a magyarok jelentős többsége, sőt nagyon-nagyon jelentős többsége igazi hívő!
A hamarosan kiürítendő Lipótmező lakóit, és pár még náluk is jobban elborult agyú kivételével mindenki hívő kishazánkban, hozzánk képest a Vatikán, a pápai állam is valami elvetemült módon hitetlen népközösség.
Ráadásul a mi hitünk, nem sok különböző hitre épül, hanem teljesen egységes hit.
Most lehet, hogy jó páran tiltakozva csóválják a fejüket (páran a farkukat is, de ők már rég lementek kutyába), hogy bolondságokat beszélek, de az ő részükre ajánlok egy fogadást, amit nagyon egyszerűen, mindenki kipróbálhat, egy kis környezeten belüli közvélemény kutatással, aminek a kérdéseit mindjárt közrebocsátom.
Ki akar velem fogadni, 1000:1 odds-szal?
Jó, jó elismerem, hogy a téma ismerete nélkül fogadni, olyasmi, mint a választások előtt megjósolni, hogy melyik szava igaz a kampányszövegeknek.
Bár, aki arra fogadna, hogy egyik sem, nagyot nem tévedhet.
Tehát a fogadásom tárgya, hogy a következő kérdésekre, ami mind a hittel kapcsolatos, legalább 98% igen választ fog kapni az önjelölt közvélemény kutató:
- elhiszi ön, hogy a magyar politikai elit gazdasági kapcsolatba hozható a magyar maffiával?
- elhiszi ön, hogy a magyar közélet tagjainak nagy része korrupt?
- elhiszi ön, hogy a pártok simlis pénzeket használnak fel a választásokon?
- elhiszi ön, hogy politikusaink gyakran kikerülik a törvényességet?
- elhiszi ön, hogy a magyar igazságszolgáltatásban létezik politikai befolyásoltság?
- elhiszi ön, hogy a politikusaink hazugsággal fertőzöttek?
- elhiszi ön, hogy a parlamentben nem a legkiválóbb hazafiak ülnek?
- elhiszi ön, hogy nincs olyan politikus, aki soha nem élt vissza előnyös helyzetével?
- elhiszi ön, hogy politikusaink jelentős része megélhetési és nem elkötelezett politikus?
- ide kellene a következő ezernyi kérdést beírnom, amire tiszta hittel igent mondanak szerintem.
Fogadjunk?
Senki nem akar?
Ezt nem értem, hiszen beszavaztuk őket a parlamentbe.
Így már érthető, ha bezárják a bolondokházát, és kiengedik a többiek közé az ápoltakat.
feldobta: izomka 17:31
2007. február 4., vasárnap
Reszkessetek politikusok!
Egy izomagyú CCIII.
Egyre több blogger lépett túl a hagyományos naplók témáinak mikrokozmoszából, vagyis az énblogok, az egyén-család-munkahely vagy iskola intim köréből, és kezdett el foglalkozni a körülötte folyó országos, vagy akár határokon is átívelő köztémákkal, hiszen ezek, ha akarjuk, ha nem, kőkeményen befolyásolják mindennapi magánéletünket.
Kritikus, gyakran elfogult, vagy éppenséggel elkötelezettségtől elferdült vélemények sorakoznak a tárhelyek oldalain, és a hívek össze-össze csapnak az ellenoldal harcos véleményezőivel.
Mindenki a saját vérmérséklet, kulturáltsága szerint, de általánosságban, heves kirohanásokban, időnként magukat is megszégyenítő trágár stílusban.
De nem is ez a lényeg, amit eddig leírtam, hanem annak az eldöntése, hogy mennyire igaz a közmondás (mindenki megtapasztalhatta már eddig is, hogy nagy csodálója vagyok a közhelyeknek, közmondásoknak), hogy a „Kutyaugatás nem hallatszik az égig!".
A napokban akadtam az alábbi cikkre, és ez megnyugtatott, értelmet adott a sok-sok firkálással töltött, néha időpazarlásnak látszó tevékenységemnek:
2007-01-17
A bloggerek akadályozzák meg a politikusok garázdálkodásait? (klikk a címre)
Az egyre befolyásosabb bloggerekről ír a National Review Online. Az internetes naplók szerzői kezdenek a washingtoni törvényhozóik idegeire menni, mert nem hagyják a politikusokat szabadon garázdálkodni az adófizetők pénzével.
A bloggerek módszere, hogy késlekedés nélkül értesítik az állampolgárokat a pazarló washingtoni költekezésről, amelynek hatására a polgárok reklamálnak választott képviselőiknél. Mindezen túl a bloggerek által keltett felhajtást gyakran felkapja a mainstream média is, így még többekhez eljutnak az adófizetők pénzének elherdálásáról szóló hírek.
A cikk hatására, gyorsan elrohantam a
vérmagyar-hangú, ősmagyarosch vérvonalú (már nevében is az),
Schuszter Ló Ránt egy régebbi hangszeréért, a melldöngető fáért (a kép bal sarkában látható tenyérszerű micsoda), hogy kellő hatásfokon döngethessem nagymagyarországnyi mellemet.
Mert mi már igazi blogger ország vagyunk,
blogger kormányfővel, miközben az a piti Bush csak szószékről ágál a tévében.
feldobta: izomka 13:00
2007. február 2., péntek
Egy izomagyú CCII.
A rég lebontott kordon.
Rövidhír:
A demokrácia védelméből mutattak Orbán Viktor pártelnök szerint a fideszes képviselők példát, amikor pénteken délelőtt polgári engedetlenségi akciót hirdetve elbontották a Kossuth Lajos teret övező kordont. http://www.radio.hu/read/212924
Nem értem a felháborodást.
Végre Orbán Viktor hajlandó beállni Gyurcsány Ferenc csapatába, és megmutatni, hogy rá is hatott az öszödi vallomás. Elég volt a hazudozásból, itt az ideje megmutatni, hogy ez a jelkép, mert a Kossuth téri kordon, az igazából csak olyan önkényuralmi jelkép, mint a horogkereszt, vagy a vöröscsillag, végre elérte sorsát, hogy lebontsák.
Látnoki képességek nélkül is látom barátaim homlokán, a szavaim hatására kidagadó ereket, a kivörösödött arcukat, és, amit hallani vélek, azt le sem írhatom, ha nem szeretnék trágár íróvá lenni.
Remélhetőleg nem köpnek most egy nagyot a monitorjukra, és hagynak itt félig olvasottan, mert
1. ha rászárad a turha, nehezebb lemosni,
2. mert annyira kell, hogy ismerjenek, hogy valami hátsó gondolatom kerül most elő.
Azt hiszem, hogy jó lesz, ha régi szokásomhoz híven, ezt is megmagyarázom.
Mert, mit jelképez a Kossuth téri kordon?
Ne tessenek, most előre örvendezni drága antipatikus jobboldali mély- és vérmagyar polgártársak, nem az következik, hogy ez diktatúra jelképe, mert nem!
Ez a törvény jelképe, a jog jelképe itt Budapest szívében, az országnak háza, a törvényhozás, és a törvényen kivüliek munkahelyének előterében!
A törvénnyé, ami minden magyar állampolgárra kötelező!
Kivéve a kivételek.
Ha most valaki azt meri mondani, hogy ilyenek nincsenek, azt nyilvánosan lehülyézem, és bár ez nem szép dolog, de én fogom leköpködni.
Mást se hallunk, látunk, tapasztalunk a rendszerváltás óta, mint hogy a megválasztott képviselőink, országos vezetőink a maguk részére lebontották a törvény kordonát, és mint törvények feletti lények, nyíltan visszaélnek a hatalom adta (nem mi, a választók adtuk) erőfölényükkel.
Visszaélnek a valós és nem is valós mentelmi joggal, semmibe veszik a mindenkire kötelező törvényeket, a maguk javára befolyásolják a rendőrséget, ügyészséget, és bíróságokat, sőt olyan új törvényeket hoznak, ahol jól kimutatható a saját és baráti körük érdekének előtérbe helyezése.
Mi ez, ha nem a törvény, az egész jogrendszerbe beépített korlátok, vagyis a kordon lebontása.
Igazából nem történt más, mint végre az eddigi csak spirituális, láthatatlan kordonok lebontása után, ugyanazok, akik azokat lebontották, ma láthatóvá tették az eddig láthatatlant, és a törvényhozás előtti kézzelfogható jelképet is lebontották.
Ezzel a cselekedetükkel nyíltan a szemünkbe vágták, hogy Ők megtehetik a megtehetetlent.
Örüljünk neki, ha holnap nem égetik el az Alkotmány könyveit, amiben ilyen téves és elavult dumák vannak, hogy minden magyar állampolgár egyenlő.
feldobta: izomka 16:37
2007. január 29., hétfő
Egy izomagyú CCI.
Okok és magyarázatok nem 48 oldalon.
Valószínűleg a gének, a neveltetés adja, de sok híres apa fiából lett tekintélyes férfiú, hogy csak a legismertebbekről beszéljünk, pl. a két Bolyairól, hiszen ők
mára már halhatatlanok lettek.
Napjainkban is persze megtalálhatóak a genetikailag látványosan összekapcsolódó, kiemelkedő tudású szülők és gyermekek.
Nem kezdenék felsorolásba, hiszen annyian vannak, hogy biztos sokakat kifelejtenék, ami mindenképpen rossz fényt vetne rám, miközben a kihagyottakat méltánytalanság érné.
Maradjunk, egy a napokban megjelent riport alanyánál,
Kornai Gábornál, a közismert akadémikus
Kornai János fiánál, aki a jelenlegi életünket olyan jellemző és befolyásoló tényekről nyilatkozott a HVG-ben, ami egyébként is naplóm témája folyamatosan, a korrupcióról:
Kornai Gábor: a korrupció nemzeti kulturális elemmé vált (klikk a címre)
Nem az építkezések, hanem a díjak éve lesz 2007: nem autópálya, hanem autópályadíj, nem út, hanem úthasználati díj - állítja Kornai Gábor, az AAM Vezetői Informatikai Tanácsadó Zrt. elnöke, a Vezetési Tanácsadók Magyarországi Szövetségének alelnöke.
1. Itt nem arról van szó, hogy egy adott tisztviselő lefizethető, hanem, hogy kevesen nem, ráadásul nem is csak a közszférában, így gyakorlatilag ez nemzeti kulturális elemmé, elvárássá vált. A pártfinanszírozás jelenlegi módja különösen kártékony.
2. Ez itt egymillió kényszervállalkozás országa, ahol nincs előrehaladás, nincs eredmény, és járulékfizetés sincs.
3. Ma 1,3 millió elsődleges járulékfizető tartja el az egész államigazgatást és a közalkalmazotti szférát, mert az ott dolgozók ugyan fizetnek járulékot, de már azok után a jövedelmek után, amelyeket az elsődleges járulékfizetőktől származó bevételekből osztottak ki nekik.
4. A vállalkozások kevesen vannak, és nem tudnak rendesen megtollasodni, mert túl sok terhet cipelnek, vagy a szürke-fekete gazdaságba kényszerülnek.
5. Jellemző, hogy a hangsúly már nem az útépítésen, hanem a beszedő rendszereken van: nem autópálya, hanem autópályadíj, nem út, hanem úthasználati díj. A 2007-es év fókusza a díj.
Azt hiszem, hogy sokkal jobban járna az egész ország, ha pártkatonák helyett elismert szakembereket alkalmaznának a politikusaink, bár nem is sejtem, hogy mennyi lehet egy nemzetközileg is elismert szakember munkadíja, de abban biztos vagyok az elmúlt 17 év „eredményei" alapján, hogy velük mindenképpen jobban járnánk.
Abban is biztos vagyok, hogy nagyon sokan rosszabbul - a politika által megtollasodottak.
Jelenleg azt érzem, hogy csak mi szívunk, a milliók, és nem milliárdosok.
feldobta: izomka 20:15
2007. január 28., vasárnap
Egy izomagyú CC
A Pénzmosást Elősegítő Hivatal = APEH
Vádolom a magyar kormányt, hogy bűnsegédként vesz részt a magyar gazdaság, bűnözőknek való átjátszásában. Most már csak az a kérdés, hogy a világ normálisabb része mikor fog megvádolni minket, hogy nálunk a pénzmosás állami segítséggel folyik?
Nyugodtan feladhatna a Miniszterelnöki Hivatal ilyen hirdetést:
10%-ért pénzmosást vállalunk!
Felső határ nincs, olajpénzek, korrupciós pénzek, kábítószerből származó milliárdok egyszerű tisztára mosása „Új Egyensúly program" jeligére, az APEH címére küldendő.
25 milliárdot hozott az adóamnesztia (klikk a címre)
„Sikeresen zárult az 1988-ban megalkotott magyar adórendszer első amnesztiás intézkedése - legalábbis az érdeklődés meglehetősen élénk volt a számok alapján. Az amnesztiával kapcsolatban 28 600 bevallás érkezett az APEH-hez a rendelkezésre álló öt hónap alatt - közölte a Népszabadsággal a Pénzügyminisztérium. Noha a befizetések vége még messze nem látszik, az eddig beérkezett összeg is impozáns: 2006 végéig 17,7 milliárd forinttal gazdagodott ebből az államkincstár, amihez az idén további 6,5 milliárd társult.
A korábban elmaradt adók azonban még több éven keresztül érkeznek majd, minthogy a törvény alapján akár öt évre is kérhettek részletfizetést a "megtért adózók", így a kincstárba 2011-ig érkeznek majd a korábban eltitkolt pénzek. Bár felmerül a kérdés, igazságos-e a becsületes adózókkal szemben, hogy most tízezrek büntetését engedték el,..."
Eddig közel 250.000.000.000 (250 milliárd) bűncselekményekből származó forintot sikerült kifehéríteni, és ezzel utat nyitni számukra a tisztességes vállalkozások felé. Az viszont teljesen természetes, hogy ezeknek a pénzeknek a gazdái, a maguk megszokott módszerei szerint fognak tovább ténykedni, erőből nyerve, verőemberekkel megjelenve az üzleti tárgyalásokon, vagy robbanó gépkocsikkal győzködve a konkurenciát a visszalépés egészségesebb megoldása irányába.
A drog- és olajbárók ezentúl a vállalkozók bálján fognak feszíteni, mint példaképeink, akik a piacgazdaságban rejlő lehetőségeket láthatóan jól tudták kezelni.
Tudom, persze, hogy tudom, hogy nem csak az ilyen pénzek kerültek elő, van itt sima adócsalásból származó jövedelem is, de miért is gondolhatja bárki, aki józanul gondolkodik, hogy ezek az emberek most egy csapásra változtatni fognak az eddigi módszereiken, és nem a következő adóamnesztiára számítanak majd?
És miért higgyem el, hogy a nemes szándék, a kincstár feltöltésének akarata érvényesült ebben a lehetőségben, és nem a túlságosan is nagy összegek gazdái vettek felmentő törvényi megoldást maguknak?
Volt már erre elég példa, lásd az olajszőkítés alapját, az adókedvezményekkel megtámogatott fűtőolaj törvényi furcsaságát. Most itt volt már az ideje tisztára mosni az így keletkezett vagyonokat.
feldobta: izomka 12:15
