Egy izomagyú naplója2006. augusztus 31., csütörtök
Egy izomagyú XCVI.
100 lépés a szakadék felé
Nagyon, nagyon régen nem írtam már, nem is kenyerem a firkászás, de ez látszik is a stílusomból.
Nem is egy Izomagyú feladata az írás, már az is nagyszerű tevékenység tőle, ha a betűket meg tudja különböztetni egymástól, és a szupermarket polcán a Vilmoskörte pálinkát a Domestostól.
Csak mióta a saját Btk-ba ütköző tevékenységemet is vállalkozásnak tekintem, mert tanultam a vezetőinktől, azóta más szemmel nézegetem a politikát és a parlamentben ténykedő kollegáimat.
Sok trükköt lestem már el tőlük, de mivel ezeket már elég sokszor taglaltam, most a jelen eseményeire fordítanám vigyázó szemeimet (ugyi milyen művelt vagyok már).
Azt nem mondhatom, hogy nem haladunk a becsület irányában, hiszen odáig már eljutottunk, hogy az általunk megválasztott, és természetesen a meg nem választott, de pénzünkből jól élők (politikusok) végre eljutottak odáig, hogy elismerik a kampányuk lényegét:
- - Hazudtunk! Igen, folyamatosan hazudtunk, becsaptunk minden választásra alkalmas állampolgárt.
Ez már haladás - mondja magában, aki nem érti a lényeget. Aki érti, az tudja, hogy nem a lelkiismeret szólalt meg bennük, hogy így vallanak. Az nem is szólalhat meg, mert a nem létező valamik, mint azok a bizonyos versbéli krajcárok, csak kuncogni tudnak, beszélni nem.
Egyszerűen leszarják a véleményünket és kész.
A mór megtette kötelességét, a mór húzzon el a véresbe!
Nézegetem a nagyon szimpatikus ifjú titán miniszterelnökünket a tévében, ahogy hatalmas léptekkel (könnyű ilyen hosszú lábakkal) halad, és felelősségteljes hatalmas vállain viszi az ország dolgát - a szakadék felé.
Nem szeretném, ha most valaki azzal támadna, hogy az ellen oldaláról ideküldött agent provocateur vagyok, soha nem szavaztam rájuk, mert az a bizonyos jobb túl sok szélsőjobbos kezet lapogatott az én becsületes bűnözői ízlésemnek elfogadhatatlanul.
De itt az ideje akkor, hogy a lényegre térjek, ne csak össze-vissza hadováljak itt, ez nem a parlament.
Kezdjük a mai nappal lejáró slágertémával, a kamatadóval.
Ez jó, nagyon jó trükk!
Nem az a baj, hogy a már egyszer leadózott, és nem elherdált pénzecske munka nélkül szerzett hasznából egy kicsinykét elkérnek a hiány pótlására. Ez teljesen érthető, és hát el kell ismerni, minden normális országban ugyan ezt teszik a jövedelmekkel.
A baj, hogy a jövedelmekkel teszik ezt máshol így, és nem a vesztességekkel.
Mert, ha jól érzékelem, az egész kamatból vonnak el, és nem az inflációval csökkentett maradékból!
Hogy abból nem lehet?
Hát persze, hogy nem, mert a semminek a 20% szintén semmi, és ha kiderül, hogy a pénzromlás negatívba viszi a nyereséget, akkor tulajdonképpen a betétesnek kellene visszafizetni.
Ez pontosan olyan, mint a veszteséges vállalkozások kötelező minimáladója.
Pedig ezekkel, az elvonásokkal, ugyancsak sok veszteséges vállalkozás lesz a közeljövőben.
Már látom is hosszúlábú miniszterelnökünket, ahogy széttárja karjait, és felteszi a drámai kérdését:
- - Akkor miből finanszírozzuk a hatalmas hiányt?
Jó kérdés!
Na nézzük, mit is olvastam a sajtóban?
„A magyarországi bankszektor nemzetközi mércével nézve a világon a legnagyobb jövedelmet termeli."
„Csányi Sándor az OTP Bank elnöke, egy nap alatt 800.000.000 forintot, igen Nyolcszázmillió forintot keresett."
Hogy is mondja a közmondás?
Holló a hollónak...
Közös listán szerepelnek.
A 100 leggazdagabb magyarén.
Ki volt, aki a lehetőséget a kezébe adta?
A Cölöpökre épült ház gazdája, a szintén MSZP-és Horn Gyula, aki az igazán nyereségesnek mondható bankot a megfelelő koncokkal telerakva elprivatizálta.
Nem, én nem vagyok jobboldali.
Én csak egy balek vagyok a sok közül, akinek nem adtak ilyen lehetőséget, de aki fizeti a számlát.
Ha most végig mennék a többi lépéseken, ami a 100-ból hátra van a szakadékig, attól félek, hogy túl sok lenne az itteni tárhelynek.
De ha kérik, jelezzék, folytathatom.
feldobta: izomka 11:58
